KÖSZÖNET

Sziasztok!❤ Tudom jó pár ideje nem voltam elérhető,de most igérem mindent bepótolok. Viszont a mai nap mindenkinek nagyon fontos,köztük nekem is. 6 éve ilyenkor,2010.06.23.-àn Simon Cowell élete legjobb döntését hozta.Öt különböző fiúból egy bandàt alakított, akik hihetlen nagy hatást gyakorolnak rajtunk. Sok dolgon mentünk keresztül velük,vot táncolàs,síràs,kacagás, síkoltozàs,hülyéskedés és még sorolhatnàm,de fölösleges,mert mi mindig mellettük àlltunk az utolsó percekig. Csak mi érthetjük mi az csíkos póló,amikor az utcàn meghallod,hogy valaki Kevinnek hívja a galambot és felnevetünk,vagy amikor répàt ràgcsálunk és közben ràjuk gondolunk.Szerintem kismillióegyszázezer történetet tudnànk még mesélni,de fölöslegesnek tartom,hisz mindeki szívében ott élnek a pillanatok az elejétől kezdve a videó naplókon àt az utolsó koncertig. Lehet a végére csak négyen maradtak,de számomra mindig ott lesz az a bizonyos ötödik személy is!! Ezzel a kis szöveggel szeretném nekik meghàlàlni mindazt amit nyújtottak nekünk! KÖSZÖNÖM FIÚK MINDENKI NEVÉBEN,HOGY VAGYTOK ÉS MINDENT AMIT KAPTUNK TŐLETEK!!!❤❤ ÖRÖKRE EMLÉKEZNI FOGUNK RÀTOK BÀRMI IS LESZ!! DIRECTIONER SZÍV,DIRECTIONER LÉLEK,DIRECTIONER LESZEK,AMÉG ÉLEK!!!!!🎵🎵🎵❤❤🎵🎵🎵

2.Fejezet

Kami szemszögéből: Csörömpölésre riadtam fel. Gondoltam valamelyik marha ejtett el valamit. Nagy nehezen tàpászkodtam fel az ágyból,és belecsúsztam a papucsomba.Most úgy gondoltam,jobb ha nem nézek a tükörbe,inkább a konyhára összpontosítottam. Fèlig csukott szemmel botorkáltam le a helységbe,ahol a barátom állt nekem háttal. Halkan osontam mögé,mire ràvetettem magam,és egy aprócska puszit nyomtam az arcára. Mielőtt átölelhettem volna,ijedtében óriásit visított. Te jó ég! - Hiszen te nem is Niall vagy?!!! - Erre én is rájöttem.-nevetett fel. - Hmmm...Most mit mondjak?-pislogtam rá. - Amúgy Harry vagyok.-nyújtotta a kezét. - Ki gondolta volna? - Te meg Kamilla,ugye? - Valami olyasmi,de a haveroknak csak Kami. - Szóval a haverod vagyok?Ja tényleg,hisz arcon csókoltál. -Argggggg...Nehéz eset vagy! - Kalóz vagy? - Persze kiskorom óta...- csóváltam a fejem. - Kèrsz?-mutatott a kávéra. - Ühüm.-totyogtam az asztalhoz,amin egy cetli állt. "Jó reggelt Szépségeim! Elmentünk vásárolni,este fele jövünk!!! XXXX: Niall és a fiúk Ui: Kami,érezzétek jól magatokat Harryvel! De nem rosszalkodni!!! Puszi: a Kupidótok!! - LOUIS!!!-esett ki mind a kettőnk szájából. - Honnan tudtad?-kérdezte. - Volt szerencsém megismerni.-kortyoltam bele a kávémba.-Hmmm...Fincsi. - Na végre kinyögted!Ám tudtam, ez a híres specialitásom a hajammal egybevéve. - Khmmm...Azèrt vissza az egóval Styles!! - Lehetetlen dolgot kèrsz tőlem Csillagom!-kacsintott.-Na de akkor... - Igen?? - Mesèlj magadról! Hogyan ismerkedtèl meg az èn ír szerelmemmel? - Biztos most akarod megvitatni? - Hàt akkor inkább mit csinálunk ma?? - Csinálunk? Mi ketten?Pffff...Miért is ne? Tetszetős ötlet!! - Valamièrt sejtettem "Harry merre?" kisasszony.-vágta a fejemhez. Tessék??-gondoltam magamban. Ezt honnan a fészkes fenéből tudja?Èpp beszédre készültem,mire ő megelőzött,mintha tudta volna mit akarok. -Nyugi,én mindent tudok. 20 perc múlva tali lent!-adott puszit az arcomra.-Ha màr te is,akkor èn is.-erre kiviharzott.

Harry szemszögéből: Nagyon megijedtem,mikor Kami rámvetette magát. Sokat hallottam róla,és arról is tudtam,hogy itt van,de azt hittem rég lelépett a srácokkal. Igazán meglepetésként ért,amit tegnap este Lou haverom mondott. Engem keresett...Most meg igent mond az ötletemre. Hmmm...Érdekes...Viszont egyben biztos vagyok,a pusziját cseppet se bánom. A testem egyszerűen lángolt az érzéstől. Jobban megszeretném ismerni,mégha lehetetlen is. Hogy miért?...Niall miatt. Ismerem őt. Annyira le lehet venni a tettein az érzéseit a lány iránt. De akkor mire megy ki ez a játék? Miért hagytak minket itt kettesben?? Érthetetlen. -Styles?-hallatszott a hangja.-Mit vegyek föl? -Séta!Szóval valami kényelmesebb ruhát! -Melegítő,fehér pólóval és tornacipővel? -Kamilla!Tök nyolc,csak gyere már! Eszméletlen ez a csaj!Pár perce ismerem,mégis nagyon bírom a személyiségèt. Kíváncsian várom mi sül ki ebből,mert bevallom fogalmam sincs ,viszont azt tudom,hogy nem a gyorsaságáról híres. Kami szemszögéből: Màr vagy háromnegyed órája kocsikáztunk a városban,amit szóvá is tettem. -Nem akarok bunkó lenni,de nem arról volt szó,hogy sétálunk? -Ja,asszem ja...Szóval gyerünk kifelé! Nyomás!-lökdösött ki a fekete szépségéből. -Na-na-na-na! Àlljunk csak meg! Most itt hagysz? -Dehogy hagylak te hülye,csak...-erre elindult a sorral együtt. Hát kösz Styles! Idegesen forgólódtam a tömegnyomorban a haveromat keresve. 10 perc után el akartam sétálni,amég valaki meg nem ragadta a csuklóm. -Hova,hova? -Elàrulnàd,hogy mi a fészkes fenènek hagytàl itt? -Mondjuk,mert a kocsim nem parkol le magától?! Ám is,ne hisztizz,árt a szépségnek! -Ami nincs! -Miért beszélsz magadról így?Ne becsméreld le magad!Igazán szép lány vagy,ès mèg egyszer meg ne halljam! -Inkább azt mondjad merre vegyük az irányt? -Gondolom,mivel az Oxford Street-en vagyunk,ezért biztos vásárolni akartál,szóval...Irány vásárolni! A mondatomra csak nevetve bólogatott. Harryvel elsőnek a Disney boltot támadtuk meg,aztán a Zaràban kötöttünk ki,ahol egy kisebb divatbemutatót tartottunk egymásnak,utána a fodrászhoz estünk be,míg vègül kb. így tartott az egész napunk. -Ugye tudod,hogy különleges vagy?-kócolom össze göndör fürtjeit,miközben az autónkhoz cipelt vissza a hátàn. Igen a hátán,mivel a lábam majd kitörtem. -Csakugyan? -Ühüm. Talán közrejátszik az,hogy senkit se engedtem még magamhoz ilyen közel már az első nap. -Nos...Akkor köszönöm!-szorított rajtam. -Àucs!Mi a fene? -Vedd ezt ölelésnek!Csak így nehéz egy picit.-célzott rám. -Lökött!-kuncogtam fel. Az út hazàig gyorsan telt. A házban beérve könnyen észrevettük a többi bandatagokat,akik a nappaliban ugràndoztak. A mellettem állcsorgó fiúval gyorsan felosontunk a lépcsőn mielőtt kiszemeltek volna. Harry hirtelen megtorpant a szobám ajtaja előtt,majd kérdően nèzett a szemeivel. -Nyugodtan gyere.-invitáltam beljebb. -Köszönöm.-vetődik le az ágyra.-Ahj...Életem legjobb napja volt a mai!Egész jól éreztem ma magam veled! -Ezt örömmel hallom,mivel én is!Ismételni kéne! -Hmmm...Rendben,de...-húzott le mellé. -De mi? -Csakúgy,ha ezt elfogadod!-nyúlt a zsebében lévő kisdobozèrt.-Szeretném ezt úgymond a barátságunk jelèül adni neked,hogy sose felejts el!-nyújtotta át.

-Úristen!Ez gyönyörű!-hüledeztem.-Harry,è-è-èn nem fogadhatom el! -De igen!Kèrlek!-adta a kezemre. -Soha nem fogom levenni!Ígérem!Persze azt nehezen,hogy örökké fiatalok maradunk!-öleltem meg,és egy puszit akartam nyomni az arcára,amibe belefordult,így pont a szája sarkàn landolt az enyém. -Vas Happenin' Boys?-csapódott ki az ajtó,mire szétugrottunk.