Kami szemszögéből:
Csörömpölésre riadtam fel. Gondoltam valamelyik marha ejtett el valamit. Nagy nehezen tàpászkodtam fel az ágyból,és belecsúsztam a papucsomba.Most úgy gondoltam,jobb ha nem nézek a tükörbe,inkább a konyhára összpontosítottam. Fèlig csukott szemmel botorkáltam le a helységbe,ahol a barátom állt nekem háttal. Halkan osontam mögé,mire ràvetettem magam,és egy aprócska puszit nyomtam az arcára. Mielőtt átölelhettem volna,ijedtében óriásit visított. Te jó ég!
- Hiszen te nem is Niall vagy?!!!
- Erre én is rájöttem.-nevetett fel.
- Hmmm...Most mit mondjak?-pislogtam rá.
- Amúgy Harry vagyok.-nyújtotta a kezét.
- Ki gondolta volna?
- Te meg Kamilla,ugye?
- Valami olyasmi,de a haveroknak csak Kami.
- Szóval a haverod vagyok?Ja tényleg,hisz arcon csókoltál.
-Argggggg...Nehéz eset vagy!
- Kalóz vagy?
- Persze kiskorom óta...- csóváltam a fejem.
- Kèrsz?-mutatott a kávéra.
- Ühüm.-totyogtam az asztalhoz,amin egy cetli állt.
"Jó reggelt Szépségeim! Elmentünk vásárolni,este fele jövünk!!!
XXXX: Niall és a fiúk
Ui: Kami,érezzétek jól magatokat Harryvel! De nem rosszalkodni!!!
Puszi: a Kupidótok!!
- LOUIS!!!-esett ki mind a kettőnk szájából.
- Honnan tudtad?-kérdezte.
- Volt szerencsém megismerni.-kortyoltam bele a kávémba.-Hmmm...Fincsi.
- Na végre kinyögted!Ám tudtam, ez a híres specialitásom a hajammal egybevéve.
- Khmmm...Azèrt vissza az egóval Styles!!
- Lehetetlen dolgot kèrsz tőlem Csillagom!-kacsintott.-Na de akkor...
- Igen??
- Mesèlj magadról! Hogyan ismerkedtèl meg az èn ír szerelmemmel?
- Biztos most akarod megvitatni?
- Hàt akkor inkább mit csinálunk ma??
- Csinálunk? Mi ketten?Pffff...Miért is ne? Tetszetős ötlet!!
- Valamièrt sejtettem "Harry merre?" kisasszony.-vágta a fejemhez.
Tessék??-gondoltam magamban. Ezt honnan a fészkes fenéből tudja?Èpp beszédre készültem,mire ő megelőzött,mintha tudta volna mit akarok.
-Nyugi,én mindent tudok. 20 perc múlva tali lent!-adott puszit az arcomra.-Ha màr te is,akkor èn is.-erre kiviharzott.
Harry szemszögéből:
Nagyon megijedtem,mikor Kami rámvetette magát. Sokat hallottam róla,és arról is tudtam,hogy itt van,de azt hittem rég lelépett a srácokkal. Igazán meglepetésként ért,amit tegnap este Lou haverom mondott. Engem keresett...Most meg igent mond az ötletemre. Hmmm...Érdekes...Viszont egyben biztos vagyok,a pusziját cseppet se bánom. A testem egyszerűen lángolt az érzéstől. Jobban megszeretném ismerni,mégha lehetetlen is. Hogy miért?...Niall miatt. Ismerem őt. Annyira le lehet venni a tettein az érzéseit a lány iránt. De akkor mire megy ki ez a játék? Miért hagytak minket itt kettesben?? Érthetetlen.
-Styles?-hallatszott a hangja.-Mit vegyek föl?
-Séta!Szóval valami kényelmesebb ruhát!
-Melegítő,fehér pólóval és tornacipővel?
-Kamilla!Tök nyolc,csak gyere már!
Eszméletlen ez a csaj!Pár perce ismerem,mégis nagyon bírom a személyiségèt. Kíváncsian várom mi sül ki ebből,mert bevallom fogalmam sincs ,viszont azt tudom,hogy nem a gyorsaságáról híres.
Kami szemszögéből:
Màr vagy háromnegyed órája kocsikáztunk a városban,amit szóvá is tettem.
-Nem akarok bunkó lenni,de nem arról volt szó,hogy sétálunk?
-Ja,asszem ja...Szóval gyerünk kifelé! Nyomás!-lökdösött ki a fekete szépségéből.
-Na-na-na-na! Àlljunk csak meg! Most itt hagysz?
-Dehogy hagylak te hülye,csak...-erre elindult a sorral együtt.
Hát kösz Styles! Idegesen forgólódtam a tömegnyomorban a haveromat keresve.
10 perc után el akartam sétálni,amég valaki meg nem ragadta a csuklóm.
-Hova,hova?
-Elàrulnàd,hogy mi a fészkes fenènek hagytàl itt?
-Mondjuk,mert a kocsim nem parkol le magától?! Ám is,ne hisztizz,árt a szépségnek!
-Ami nincs!
-Miért beszélsz magadról így?Ne becsméreld le magad!Igazán szép lány vagy,ès mèg egyszer meg ne halljam!
-Inkább azt mondjad merre vegyük az irányt?
-Gondolom,mivel az Oxford Street-en vagyunk,ezért biztos vásárolni akartál,szóval...Irány vásárolni!
A mondatomra csak nevetve bólogatott.
Harryvel elsőnek a Disney boltot támadtuk meg,aztán a Zaràban kötöttünk ki,ahol egy kisebb divatbemutatót tartottunk egymásnak,utána a fodrászhoz estünk be,míg vègül kb. így tartott az egész napunk.
-Ugye tudod,hogy különleges vagy?-kócolom össze göndör fürtjeit,miközben az autónkhoz cipelt vissza a hátàn. Igen a hátán,mivel a lábam majd kitörtem.
-Csakugyan?
-Ühüm. Talán közrejátszik az,hogy senkit se engedtem még magamhoz ilyen közel már az első nap.
-Nos...Akkor köszönöm!-szorított rajtam.
-Àucs!Mi a fene?
-Vedd ezt ölelésnek!Csak így nehéz egy picit.-célzott rám.
-Lökött!-kuncogtam fel.
Az út hazàig gyorsan telt. A házban beérve könnyen észrevettük a többi bandatagokat,akik a nappaliban ugràndoztak. A mellettem állcsorgó fiúval gyorsan felosontunk a lépcsőn mielőtt kiszemeltek volna. Harry hirtelen megtorpant a szobám ajtaja előtt,majd kérdően nèzett a szemeivel.
-Nyugodtan gyere.-invitáltam beljebb.
-Köszönöm.-vetődik le az ágyra.-Ahj...Életem legjobb napja volt a mai!Egész jól éreztem ma magam veled!
-Ezt örömmel hallom,mivel én is!Ismételni kéne!
-Hmmm...Rendben,de...-húzott le mellé.
-De mi?
-Csakúgy,ha ezt elfogadod!-nyúlt a zsebében lévő kisdobozèrt.-Szeretném ezt úgymond a barátságunk jelèül adni neked,hogy sose felejts el!-nyújtotta át.
-Úristen!Ez gyönyörű!-hüledeztem.-Harry,è-è-èn nem fogadhatom el!
-De igen!Kèrlek!-adta a kezemre.
-Soha nem fogom levenni!Ígérem!Persze azt nehezen,hogy örökké fiatalok maradunk!-öleltem meg,és egy puszit akartam nyomni az arcára,amibe belefordult,így pont a szája sarkàn landolt az enyém.
-Vas Happenin' Boys?-csapódott ki az ajtó,mire szétugrottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése