2016. február 29., hétfő

2.Fejezet

Kami szemszögéből: Csörömpölésre riadtam fel. Gondoltam valamelyik marha ejtett el valamit. Nagy nehezen tàpászkodtam fel az ágyból,és belecsúsztam a papucsomba.Most úgy gondoltam,jobb ha nem nézek a tükörbe,inkább a konyhára összpontosítottam. Fèlig csukott szemmel botorkáltam le a helységbe,ahol a barátom állt nekem háttal. Halkan osontam mögé,mire ràvetettem magam,és egy aprócska puszit nyomtam az arcára. Mielőtt átölelhettem volna,ijedtében óriásit visított. Te jó ég! - Hiszen te nem is Niall vagy?!!! - Erre én is rájöttem.-nevetett fel. - Hmmm...Most mit mondjak?-pislogtam rá. - Amúgy Harry vagyok.-nyújtotta a kezét. - Ki gondolta volna? - Te meg Kamilla,ugye? - Valami olyasmi,de a haveroknak csak Kami. - Szóval a haverod vagyok?Ja tényleg,hisz arcon csókoltál. -Argggggg...Nehéz eset vagy! - Kalóz vagy? - Persze kiskorom óta...- csóváltam a fejem. - Kèrsz?-mutatott a kávéra. - Ühüm.-totyogtam az asztalhoz,amin egy cetli állt. "Jó reggelt Szépségeim! Elmentünk vásárolni,este fele jövünk!!! XXXX: Niall és a fiúk Ui: Kami,érezzétek jól magatokat Harryvel! De nem rosszalkodni!!! Puszi: a Kupidótok!! - LOUIS!!!-esett ki mind a kettőnk szájából. - Honnan tudtad?-kérdezte. - Volt szerencsém megismerni.-kortyoltam bele a kávémba.-Hmmm...Fincsi. - Na végre kinyögted!Ám tudtam, ez a híres specialitásom a hajammal egybevéve. - Khmmm...Azèrt vissza az egóval Styles!! - Lehetetlen dolgot kèrsz tőlem Csillagom!-kacsintott.-Na de akkor... - Igen?? - Mesèlj magadról! Hogyan ismerkedtèl meg az èn ír szerelmemmel? - Biztos most akarod megvitatni? - Hàt akkor inkább mit csinálunk ma?? - Csinálunk? Mi ketten?Pffff...Miért is ne? Tetszetős ötlet!! - Valamièrt sejtettem "Harry merre?" kisasszony.-vágta a fejemhez. Tessék??-gondoltam magamban. Ezt honnan a fészkes fenéből tudja?Èpp beszédre készültem,mire ő megelőzött,mintha tudta volna mit akarok. -Nyugi,én mindent tudok. 20 perc múlva tali lent!-adott puszit az arcomra.-Ha màr te is,akkor èn is.-erre kiviharzott.

Harry szemszögéből: Nagyon megijedtem,mikor Kami rámvetette magát. Sokat hallottam róla,és arról is tudtam,hogy itt van,de azt hittem rég lelépett a srácokkal. Igazán meglepetésként ért,amit tegnap este Lou haverom mondott. Engem keresett...Most meg igent mond az ötletemre. Hmmm...Érdekes...Viszont egyben biztos vagyok,a pusziját cseppet se bánom. A testem egyszerűen lángolt az érzéstől. Jobban megszeretném ismerni,mégha lehetetlen is. Hogy miért?...Niall miatt. Ismerem őt. Annyira le lehet venni a tettein az érzéseit a lány iránt. De akkor mire megy ki ez a játék? Miért hagytak minket itt kettesben?? Érthetetlen. -Styles?-hallatszott a hangja.-Mit vegyek föl? -Séta!Szóval valami kényelmesebb ruhát! -Melegítő,fehér pólóval és tornacipővel? -Kamilla!Tök nyolc,csak gyere már! Eszméletlen ez a csaj!Pár perce ismerem,mégis nagyon bírom a személyiségèt. Kíváncsian várom mi sül ki ebből,mert bevallom fogalmam sincs ,viszont azt tudom,hogy nem a gyorsaságáról híres. Kami szemszögéből: Màr vagy háromnegyed órája kocsikáztunk a városban,amit szóvá is tettem. -Nem akarok bunkó lenni,de nem arról volt szó,hogy sétálunk? -Ja,asszem ja...Szóval gyerünk kifelé! Nyomás!-lökdösött ki a fekete szépségéből. -Na-na-na-na! Àlljunk csak meg! Most itt hagysz? -Dehogy hagylak te hülye,csak...-erre elindult a sorral együtt. Hát kösz Styles! Idegesen forgólódtam a tömegnyomorban a haveromat keresve. 10 perc után el akartam sétálni,amég valaki meg nem ragadta a csuklóm. -Hova,hova? -Elàrulnàd,hogy mi a fészkes fenènek hagytàl itt? -Mondjuk,mert a kocsim nem parkol le magától?! Ám is,ne hisztizz,árt a szépségnek! -Ami nincs! -Miért beszélsz magadról így?Ne becsméreld le magad!Igazán szép lány vagy,ès mèg egyszer meg ne halljam! -Inkább azt mondjad merre vegyük az irányt? -Gondolom,mivel az Oxford Street-en vagyunk,ezért biztos vásárolni akartál,szóval...Irány vásárolni! A mondatomra csak nevetve bólogatott. Harryvel elsőnek a Disney boltot támadtuk meg,aztán a Zaràban kötöttünk ki,ahol egy kisebb divatbemutatót tartottunk egymásnak,utána a fodrászhoz estünk be,míg vègül kb. így tartott az egész napunk. -Ugye tudod,hogy különleges vagy?-kócolom össze göndör fürtjeit,miközben az autónkhoz cipelt vissza a hátàn. Igen a hátán,mivel a lábam majd kitörtem. -Csakugyan? -Ühüm. Talán közrejátszik az,hogy senkit se engedtem még magamhoz ilyen közel már az első nap. -Nos...Akkor köszönöm!-szorított rajtam. -Àucs!Mi a fene? -Vedd ezt ölelésnek!Csak így nehéz egy picit.-célzott rám. -Lökött!-kuncogtam fel. Az út hazàig gyorsan telt. A házban beérve könnyen észrevettük a többi bandatagokat,akik a nappaliban ugràndoztak. A mellettem állcsorgó fiúval gyorsan felosontunk a lépcsőn mielőtt kiszemeltek volna. Harry hirtelen megtorpant a szobám ajtaja előtt,majd kérdően nèzett a szemeivel. -Nyugodtan gyere.-invitáltam beljebb. -Köszönöm.-vetődik le az ágyra.-Ahj...Életem legjobb napja volt a mai!Egész jól éreztem ma magam veled! -Ezt örömmel hallom,mivel én is!Ismételni kéne! -Hmmm...Rendben,de...-húzott le mellé. -De mi? -Csakúgy,ha ezt elfogadod!-nyúlt a zsebében lévő kisdobozèrt.-Szeretném ezt úgymond a barátságunk jelèül adni neked,hogy sose felejts el!-nyújtotta át.

-Úristen!Ez gyönyörű!-hüledeztem.-Harry,è-è-èn nem fogadhatom el! -De igen!Kèrlek!-adta a kezemre. -Soha nem fogom levenni!Ígérem!Persze azt nehezen,hogy örökké fiatalok maradunk!-öleltem meg,és egy puszit akartam nyomni az arcára,amibe belefordult,így pont a szája sarkàn landolt az enyém. -Vas Happenin' Boys?-csapódott ki az ajtó,mire szétugrottunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése