2015. november 16., hétfő

1.Fejezet

Kamilla szemszöge:

- Kamilla! Siess már! Le fogod késni a gépet!
- Jól van, jól van! Sietek! - kiabáltam vissza apunak.
Mielőtt lebotorkáltam volna, gyors pillantást vetettem egy képre.
- Két óra múlva látjuk egymást.
15 perc elteltével indultunk is a repülőtérre. Gyors búcsút vettem a szüleimtől. Kicsit furcsáltam a helyzetet, mivel egyedül indulok neki ennek az utazásnak. A félelem uralkodott rajtam, hisz a barátomnak fogalma sincs, hogy hozzá készülődök. Nem tudom, mi lesz. Örülni fog, vagy inkább elküldeni? Egész úton ezen járt az eszem. Egy és fél óra után landolt a gép.
- Hát itt lennék - gördült le a könnycsepp a szememből. Szereztem egy taxit, amibe gyorsan bepattantam, és hadarni kezdtem a sofőrnek a címet. Hamar odataláltunk. Kiszálltam, majd a ház felé vettem a lábaim.
Tudtam, hogy senki se tartózkodik otthon rajta kívül. Nagy levegőt vettem, mire elfordítottam a kulcsot a zárban. Beléptem. Lepakoltam halkan az előszobàban,aztán a fiú keresèsère indultam. Nem találtam, ezért felindultam a szobája irányába. Bekopogtam hozzá. Ott állt háttal nekem. Odaosontam mellé, mire megfordult,és lefagyott.
- Te-te-te! Kamillaaa!!! - ugrott a nyakamba, így az ágyán kötöttünk ki.
- Meglepetééés! - Sírva borultam a karjaba.
-Ne, ne, ne! Ne sírj!
- Hiányoztál, de nagyon! - nyomtam bele az arcom a mellkasàba. - Azt hittem, elfelejtettèl!
- Ahjjj...Te kis butus,téged soha! Nekem sokkal jobban hiányoztál! Viszont mit keresel itt? -értetlenkedett.
A kérdésére egyből válaszoltam. Minden titkot elmondtan neki az utazásról. Jól esett látni rajta a boldogságot.
- Nagyon Szeretlek! - mondta.
- Én is nagyon Szeretlek Niall! Sose akarok hazamenni innen! Sose!
- Egyszer elengedtelek, többet nem foglak! - ölelt át szorosan.
Erre vágytam! Szükségem volt rá! Mellette mindig boldogság fogott el. Mellette önmagam lehetek. Órákig beszélgettünk,miután elhatároztuk, hogy elmegyünk a városba sétálni.

Niall szemszöge:

Istenem... Annyira meglepett Kami itt léte. Mióta elköltözött, az életem teljesen megváltozott. Hirtelen minden porba hullt. Nélküle senkinek éreztem magamat. Persze irtó klassz dolognak számított az X-Factor, meg a fiúkkal való ismeretség, de valami talán hiányzott, mégpedig ő. A Thamse partján sétálgattunk, mikor eleredt az eső. Felém fordulva,mindkettőnkből előtört a röhögés. Sebesen haladtunk a kocsi közelébe.
- Annyira jól esik ez a kis eső -mosolyogva ült be mellém.
- Nekem kevésbé! Tönkre baszta a napunkat!
- Hahóóó! Itt van az egész nyár előttünk!
- Hogy mi? - kérdeztem. - Az egész nyár?
- Igen az egész nyár! Csak te meg én!
- Csak te meg én?
- Horan! - bökött oldalba. - Muszáj mindenegyes mondatomat megismètelned?
- Muszáj relytèlyeskedned? Esetleg több titkolni valód nincs már mára? - húztam fel a szemöldököm.
- Mmm... Azt hiszem... Pasz -nevetett.
Az út további részében Kami elmesélte a kerek életét, amit Magyarországon élt át. Biztos tökéletesen érezte magát, ahogy néha felkuncogott, bár látszódott rajta, a szíve mégis idehúzza Angliába.
- Hey! - törtem meg a csendet. - Mi a véleményed arról, ha srácok az estét nálunk töltenèk?
- Srácok?
- Mármint az együttes.
- He?
- A One Direction.
- Ja, persze! Dehogy baj!

Kamilla szemszöge:

A One Direction. Hát persze! Neki ott van a banda, ezt rohadtul elfelejtettem. Kicsit elszomorodtam, amit rögtön észre vett.
- Figyelj! - fogta meg a kezem. -Minden a legnagyobb rendben lesz. Ők iszonyú kedvesek, főleg a magad fajtàval.
- Magam fajta? Azt se tudják ki vagyok!
-Tényleg? Tévedésben élsz, Kedvesem. Mindenki tud mindent,persze a legtöbbet a rajongód!
- Rajongó? - pattant ki a szemem.

5 óra múlva:

A csengő hangjára ébredtem fel Niall mellől.
- Kellj már fel! - vágtam neki a párnát.
- Mi-mi-mi van? - fordult le az ágyról.
- Itt vannak a fiúk!
- Óóó...Baszki! Bealudtunk! - rohant az ajtóhoz. - Kami, itt nincs senki!!
- Eskü! Csengettek! - bámultam rá.
- Te hazudsz! - lépett közelebb, és a karjaiba kapott.
Egy hatalmas puszival ajándékoztam meg, mire elpirult.
- Szép jó estét nektek! - hallottuk a hátunk mögül.
- Èn mondtam, hààá! - vágtam a fejéhez a Szöszinek.
- Hát ti? - tette fel hozzájuk a kérdést.
- Tesókàm, borzasztó lassúak vagytok. A hátsóajtót használtuk -adott valaszt Liam.
- Sziasztok! - köszöntem. - Harry merre?
- Harry? - csattantak fel egyszerre.
Gratulálok Kamilla!Ezt ugyan miért mondtad?Mekkora marha vagy!-Harry merre?Ennél feltűnőbben nem tudtad volna? - szitkozódtam,aztán próbáltam rendbe hozni a félreértést.
- Öhmmm... Igen, mert a haverom szerint mindenki jön.
- Pontosan, csak késik - fordult Zayn felém. - De mi ez a kíváncsiskodàs kisasszony?? Hmmm...Tetszik? - nevettek.
- Szép volt Malik,nagyon szép,de el kell keserítenem a te kis hülye képzeletedet, mivel nem! - vágtam vissza.
- Gyerekek, bemutatom nektek Kamit! - röhögött a barátocskàm.
- Örülök az ismerkedésnek -nyújtott kezet mèg mindig mosollyal Zayn.
- Szintúgy! - vigyorogtam.
- Indulhat a buli? - üvöltött fel Louis.
- Buli? - ismételtem a szavait.

2 óra múlva: (Niall szemszöge)

Az este egyre jobban elfajult. A zene hangosan szólt, mi meg a parket közepèn tomboltunk. Meglepőtsègemre, a barátosnèm teljesen feloldódott körülöttünk. Egyre közelebb került a testével hozzám. Az illata csodával töltött el. Lehetetlen... Nem tehetem... Nem szerethetek belè másodpercek alatt. Barátoknak kell maradnunk,nyugtattam magam. Most a tervemre kell koncentrálnom. Remélem sikerül.
- Milyen terv? - hallotta meg Liam.
- Holnap reggel meglàttod.
- Reggel?? Itt se leszel!
- Tudom,visszont Ha... - szakítottam félbe a mondandómat, mikor megpillantottam a lány közelségét.
- Sziasztok! - mosolygott - Niall,mennyire bànod ha most lepihennèk?
- Kicsit se. Menj nyugodtan - simítottam meg a hátat.
- Akkor jó éjt fiúk!
- Neked is - mondtuk egyszerre a haverommal.
- Szóval, miről van szó? - tért vissza a témára a mellettem álló fiú.
- Igazából semmi. Reggel meglàtjátok - kacsintottam rá.
A party kb. 2 óráig folytatódott, aztán mindenki elvonult az álmait dédelgetni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése